2013. november 05., kedd 16:29

Történet a maffia keserédes öleléséről

Írta:  Rémes Ágnes
  • Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret csökkentése Betűméret növelése Betűméret növelése
  • Nyomtatás
  • E-mail
Értékelés:
(0 szavazat)
Mit képes nyújtani egy férfi, aki nem tud úgy cirógatni, hogy meg ne marna? Talál e kiutat a józan ész, az érzelmek és a körülmények csapdájából? Meddig erősíti egymást szerelem és gyűlölet, és milyen pusztítást végez az efféle harc?


A szélsőséges, egymásnak ellentmondó érzelmek dinamikáját ragadja meg Borsa Brown, A maffia ágyában című kötete, melyet egy leheletnyi érzékiséggel színez tovább.
Suzanne, összeomló életében megjelenik a karakteres és megkapó Massimo. A férfi személyisége azonban új árnyalatokkal gazdagodik, amikor szerelmével Palermóba költöznek. Az érzelmek és az erotikus kalandozások nyújtotta mámor mellett Suzanne életében megjelenik és állandósul a gyűlölet és a félelem. Zaklatott mindennapjaiban gyönyör és gyötrelem követik egymást s talán maga sem tudja eldönteni mi béklyózza erősebben a férfihoz: Szicília árnyékos oldala vagy saját érzelmei?

Rabul ejti a maffia ölelése, melyből körülményes a szabadulás…

Borsa Brown nem régiben megjelent A maffia ágyában című könyve, mely a megjelenés hetében a Bookline toplistáján, kategóriájában az előkelő hetedik helyen szerepelt, néhány nap alatt olyan elismert szerzőket is maga mögé utasított, mint Nora Roberts vagy Oravecz Nóra. A nem várt sikert egy fiatal, két gyermekes édesanya jegyezheti, a fogadtatás és a mű pedig egyaránt folytatást követel.
Az Álomgyár Kiadó újabb sikerkönyv gyanús története, olyan izgalmas, zárt világba kalauzolja az olvasót, melynek feszültséggel teli részleteit egy fotel biztonságából a legszórakoztatóbb megismerni.


Részlet a regényből 
 


 

„Teleengedtem a kádat langyos vízzel, amelybe nyugtató illóolajat öntöttem. Erőre volt szükségem, amit a fürdés okozta feltöltődéstől reméltem. Arra számítottam, hogy hamarosan utánam jön. Tévedtem. Csaknem két órának kellett eltelnie, mire megtette, s a várakozás egyre ingerültebbé tett.

Amikor végül feljött a hálóba, nevetve vetette magát az ágyra:
– Tiéd vagyok, azt csinálsz velem, amit csak akarsz! –
A jókedve felingerelt, és a düh véglegesen háttérbe szorította a józanságomat.
– Pont úgy, ahogy te csinálsz azt az emberekkel, amit csak akarsz, nemde?
Az újság után nyúltam, majd az ágyra dobtam, közvetlenül Massimo mellé. Döbbenten meredt a cikkre.
– Honnan van ez? – kérdezte, valóban érdeklődő hangon.
– Ez az egyik reggeli lap, az étkezőben hevert. Te talán még nem olvastad?
Most már ő is feldühödött. Próbálta leplezni az indulatait, de tudtam, eljött a pillanat, amikor a kapcsolatunk végképp elindul a lejtőn, egy nagyon veszélyes és ingoványos úton.
– Nem értem, miért dobod ide ezt az újságot… Mi közöm ehhez a cikkhez?
– A cikkhez semmi, de a történtekhez biztosan – válaszoltam vakmerően.
Nagyokat nyelve próbáltam elkergetni magamtól a gondolatot. Nem ment. A szám teljesen mást mondott, mint amit az eszem diktált neki. Életem legnagyobb szerelmét túl közelinek éreztem magamhoz, hogy ne merjek valamit kimondani neki. Kirobbantottam a háborút.
Felállt az ágyról, erősen megmarkolta a karomat, miközben én még mindig azt reméltem, jól leszid majd azért, hogy ostobaságokat fecsegek.
– Ha most nem fejezed be, rosszul járunk mindketten – szólt hozzám óvatos hangon. – Te azért, mert egy olyan oldalamat fogod megismerni, amiről nem is hinnéd, hogy létezik, én pedig azért, mert hiába szeretlek, másként kell majd viszonyulnom hozzád.
Sejtettem, hogy a hallgatás volna a helyes megoldás, mégis tovább követeltem az igazságot:
– Tudni akarom, ki ez a halott ember!
– Nem mindegy neked? Úgysem ismered!
– Kérlek, mondd, hogy nem az az ember, aki engem zaklatott!
Fejét csóválva eltolt magától, és motyogott valamit olaszul. Ránézett a mellette heverő újságra, majd, mint akit villámcsapás ért, úgy tette fel a kérdést:
– Hogy tudtad elolvasni a cikket? Ki fordította le neked?
Büszkén kihúztam magam, a győztesek mosolyával vágtam az arcába, tudja csak meg, hogy nem vagyok olyan ostoba, mint azt képzeli:
– Megoldottam. Elhiheted, hogy minden egyes szót sikerült megértenem belőle, úgyhogy jobb, ha nem keresel kibúvót.
Láttam rajta a feltörő indulatot, de azt is, hogy minden apró lehetőségbe kapaszkodik, amellyel esetleg el tud tántorítani a témától. Felállt az ágyról, és közelebb lépett hozzám.
– Suzanne, ha most befejezzük ezt a beszélgetést, úgy teszek, mintha nem történt volna semmi! – mondta nyugodtan, mégis figyelmeztetően.
Csakhogy én akkor már vérszemet kaptam.
– És ha nem fejezem be, akkor elvágod a torkom? – kérdeztem vissza halkan.
Ez volt az a pillanat, amikor először éreztem, túlfeszítettem a húrt. Fel voltam készülve egy hatalmas dühkitörésre. Ő azonban nyugodt maradt. Túlságosan is. Határozott léptekkel elindult felém, és átölelte a derekamat. Ám az ölelése nem esett jól: gyengéden tartott ugyan a karjaiban, de közben hátulról az egyik kezével lefelé húzta a hajamat, így kénytelen voltam kissé felbiccenteni a fejem. Láttam barna szemeit, a dühtől különös tűzben égtek, amit az irántam érzett vonzalma jeleként is értékelhettem. Túlságosan elfogult voltam, igen.
– Téged sosem tudnálak bántani.
– Pedig most is azt teszed. Fenyegetsz.
– Mit akarsz tőlem, Suzanne? – Massimón kezdett eluralkodni a tanácstalanság. Fájdalmat okozott. Félelmeim kíváncsivá tettek, így őrült módon kezdtem vizsgálgatni, meddig fog elmenni, mi az a határ, amit már nem lép át. Végig a szemembe nézett. Cseppet sem szégyellte magát előttem, sőt, ő volt az, aki mindenáron meg szeretett volna alázni engem ebben a szituációban. – Hidd el, addig jó, amíg nem tudsz rólam semmit – erősített a mondandóján ismét.”


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

KÖVESS MINKET!

 
 

Follow Me on Pinterest

TÁMOGASD MUNKÁNKAT

-H I R D E T É S-

EZT IS AJÁNLJUK

KÖVESS MINKET ITT IS

 
 

BELÉPÉS

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned, vagy regisztrálj!

KERESS OLCSÓ SZÁLLÁST