2014. október 02., csütörtök 14:09

A Rosetta lenyűgöző új képei az üstökösmagról - leszállás november 12.én

Írta:  csillagaszat.hu
  • Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret csökkentése Betűméret növelése Betűméret növelése
  • Nyomtatás
  • E-mail
Értékelés:
(1 szavazat)
A Rosetta lenyűgöző új képei az üstökösmagról - leszállás november 12.én Credits: ESA/Rosetta/NAVCAM/Ken Kremer/Marco Di Lorenzo
A Rosetta leszállóegysége a legújabb tervek szerint 2014. november 12-én száll majd le az üstökösmag felszínére. A legújabb felvételeken egyre érdekesebb felszíni részletekre derül fény, miközben elkészült a mag első geomorfológiai térképe is.


Mint ismeretes, az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának Philae leszállóegysége számára már kijelölték az elsődleges és a tartalék leszállóhelyet a 67P/Churyumov-Gerasimenko (67P röviden) üstökös magja felszínén, miközben a mag feltérképezése és részletes vizsgálata tovább folyik.

Időközben annyi történt, hogy az üstökösmag felszínére történő leszállás időpontját az eredetihez képest egy nappal későbbre, 2014. november 12-re módosították. A változtatás célja, hogy a Philae leszállását minél jobban előkészítsék. A kis lander leválasztása a keringő egységről magyar idő szerint 09:35-kor fog megtörténni és a felszínt mintegy hét óra múlva éri el. Az üstökösről a Földre a rádiójelek bő 28 perc alatt érkeznek meg, így a leszállóegységről csak kb. 17:00-kor kaphatunk hírt. Amennyiben a tartalékként kijelölt C leszállóhely mellett döntenek, a leválasztás magyar idő szerint 14:04-kor fog megtörténni, ebben az esetben a felszín eléréséhez csak négy óra kell, az első hírek pedig 18:30 körül érkezhetnek meg. A végleges leszállási tervről és a kijelölt leszállóhelyről október 14-én születik döntés.

A 67P magjának igen változatos, mondhatni vad és barátságtalan a felszíne, ezért elég nehéz volt ott a Philae számára kellően biztonságos pontot találni. Ezt jól mutatja az alábbi kompozit kép is, ami egyben az üstökösmag felszínének első geomorfológiai térképe.


A 67P magjának geomorfológiai térképe az OSIRIS képfelvevő rendszerének felvételei alapján. A magot alkotó két összetevő test közül a nagyobbik van felénk, a kisebbik pedig távolabb. A felénk forduló “talpon” egy nagy, jellegzetes síkság/medence dominál (téglavöröses barna szín), a nagyobbik és kisebbik testen a világoskék szín a táblahegyekkel borított területeket jelöli. A két test közötti befűződést – rajta sok felszíni repedéssel – kávébarna szín jelöli. A zöld, sárga és sötétkék területek mélyedésekkel, kiemelkedésekkel, valamint tömbökkel tarkított területek (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).

Néhány további közelkép drámai részletességgel mutatja be a 67P magjának változatosságát.

Csipkézett, recézett szélű jeges-poros sziklafalak és szirtek, valamint a falakon “ülő” jeges-poros tömbök láthatók a 2014. szeptember 5-én készült felvételen. A kép készítése idején a szonda mintegy 62 kilométerre volt az üstökösmagtól, egy képelem kb. 1,1 méternek felel meg a felszínen (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).
 

Az elsődleges leszállóhelyet a következő ábrán J betű jelöli, amely az üstökösmagot alkotó kisebbik összetevőn található, míg a tartalék leszállóhely (C betűvel) a mag nagyobbik darabján helyezkedik el.

Látképek a Rosetta leszállóegysége számára kijelölt területekről (ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA).



A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

KÖVESS MINKET!

 
 

Follow Me on Pinterest

TÁMOGASD MUNKÁNKAT

-H I R D E T É S-

EZT IS AJÁNLJUK

 
 

BELÉPÉS

Hozzászóláshoz be kell jelentkezned, vagy regisztrálj!

KERESS OLCSÓ SZÁLLÁST