Esküvőink elődjei
A mai értelemben vett egyházi esküvői szertartás lassan ötszáz éve van jelen kultúránkban. A polgári esküvő ehhez képest még gyerekcipőben jár, 1895-ben vált hivatalossá itthon. A szerelem, ami mindezen események kiváltója, szerencsére időtlen kortalan és örök. Bármilyen hivatalos vagy nem hivatalos szertartást is választ az ember, élete végéig szeretne emlékezni rá.
Fárasztó modellt állás
A friss házasok megörökítéséhez sokáig a festők, majd a fotográfusok tudománya és tehetsége szolgált, manapság pedig már csodás videók is készülhetnek a felejthetetlen napról. Nehéz elképzelni, milyen kényelmetlen lehetett a régi időkben mozdulatlanul kivárni, amíg a horribilis összegekért kirendelt bérfestő kihozza magából és a festmény alanyaiból a maximumot. Nagyszüleink, szüleink szobájának faláról ismerős lehet a múlt század divatos technikája, a grafitportré, ami a fekete-fehér fotózás hőskorában igazi kuriózumnak számított.
Egy kattintás, és kész!
Mára az esküvői fotózás külön művészi ággá nőtte ki magát a fotózás terén. Egy igazán jó fényképész már nem csak pár szép képet készít. A szakma feltöltöttsége több erőfeszítést és kreativitást kíván meg: a fotós hamar ráhangolódik ügyfeleinek ízlésére és az évszázadok alatt begyakorolt komoly testtartást és arcberendezést félretéve valós érzelmeket és hangulatot örökít meg. Az igazi boldogságot persze az életen át tartó, hűséges kitartás hozza. A fotós érdeme egy maradandó lenyomat megalkotása az emlékezéshez. Az évtizedekkel később nosztalgiázgató örökifjú párok a régi képeket nézegetve életük egyik legszebb pillanatát tudják visszaidézni.