Ahány ember, annyi vezetési stílus. Személy szerint én ismerek olyan embert, aki pont a lentebb említett embertípusok miatt nem hajlandó letenni a jogosítványt. A sztereotípiák meglepően jól működnek minden esetben, hiszen a remekül karbantartott, régebbi típusú autóval csigalassan pöfögő, esetleg idegesítően körülményesen parkoló sofőrről jó eséllyel kiderül, hogy vidéki nyugdíjas, aki elvétve veszi elő a járgányát.
Ugyanígy nagy valószínűséggel helyesnek bizonyul a felvetésünk, ha a hatalmas kombival megfontoltan és körültekintően előző vezetőben egy családanyát látunk, akinek legalább három gyermeke csücsül a hátsó ülésen, így érthető az óvatosság. A csikorgó gumikkal kilövő, méregdrága és irreális mennyiségű lóerővel ellátott autóval életveszélyesen száguldozó sofőr nagy valószínűséggel egy olyan fiatal srác, aki életkoránál fogva egyszerűen képtelenség, hogy ő dolgozott meg azért az autóért. Ha ugyanez a járműkategória dinamikusan, de szemmel láthatóan rutinosan és magabiztosan szeli az utat, szinte biztos, hogy öltönyös üzletember vezeti.
Azonban egy tényező valószínűleg közös a fent említett típusok között, mégpedig az, hogy egyik sem szereti, ha vezetés közben a cipője sarka hamar tönkremegy. Itt érdemes megemlítenünk a Heelgood nevét, ami viszonylag új találmány a piacon, de mégis érdemes egy pillantást vetni rá, hiszen egy rendkívül ötletes kis dolog azoknak, akik el akarják azt kerülni, hogy fél évente kelljen új cipőt venni.